Assassin's Creed® Odyssey

Ez volt az utolsó AC játék a szériában, amire azt mondom, hogy a történet, a befejezés, a játékmenet is nagyon ott volt a toppon. Nekem a széria csúcsa úgymond, innen nálam hanyatlás az összes további rész, legfőként story miatt). Ebbe a részbe is teljesen felesleges volt az animus baromságot belerakni. Mindössze arra jó, hogy 2x kizökkentsen a történelmi világból, semmit nem ad hozzá a storyhoz. A Valhallában már igen, de kár is érte, hogy a nyomorék Basimot belerakták, és egy negatív végkifejlettet írtak. Ebben a részben is már az elején idegzsábát kapni Victoria éles irritáló virnyogásától. Jó lenne ha tanulnának a Black Flag-ből és kipatchelnék az egészet, az összes részből. Nekem a játékmenet nagyon OP volt, itt már tele volt zseni megoldásokkal a game. Még a menüben az egérgombos mentés/törlés is tök ötletes. In game menürendszer is fullos, a zsoldosok/kultisták nagyon jól össze vannak rakva, a quest line lehetne jobb, de a térkép is pöpec. A hódító csaták valami elképesztőek, bámulatosan vannak megoldva, a hajós csaták szintén nagyon jók, Ikarosz zaklatja a katonákat harc közben, ez oltári megoldás; verik a Valhallát simán, a map, a templomok, a helyszínek a vidékek, és a grafika természetesen lélegzetelállítóak. A történet befejezése az egyik legjobb, helyes döntésekkel helyreállíthatjuk a családunkat, ami első végigjátszásra ha nem olvasunk utána szerintem esélytelen... Phoibe elvesztésre nagyon nem esett jól, borzasztóan sajnáltam a kislányt; és elég szomorú, hogy ebben a részben sem volt igazi románc, a számtalan lehetőség ellenére. Emiatt a "The Daughters of Artemis" szál volt az egyik legnagyobb csalódás a játkban. Daphnae karaktere csodálatos volt, végig tökéletesen összeilletek Alexiossal, aki az utolsó pillanatig harcolt érte. N1 szerelem lehetett volna, együtt hajózva, a családdal élve. A lakás is ziccer, végig küzdesz, hogy visszakapd, az otthonod és a családod, aztán max a hajódon látod viszont őket. (Utóbbi 3-ért megérdemelt volna egy negatív értékelést különben.) A fentiek összességében viszont annyi pozitív élményt adtak, hogy meggyőzött a játék, de ez a rész is teles tele volt az igazi ubisoft féle agyhalott nemnormális játékmechanikai baromságokkal. A történet miatt vérdíjat kapsz, megtámad a nyílt utcán egy fejvadász, levágod, azt cserébe neked megy az egész falu, nők, parasztok, még a helyi lelkész is, akit véletlenül biztos le fogsz vágni, erre spawnolja rád 3-ával a játék az egyre nagyobb fejvadászokat, miközben legkönnyebb módban is a már 3 szinttel nagyobb enemy is kettévág 3 ütéssel egymaga, és mellé ott kaszabol a fél sziget, míg meg nem pusztulsz. Miközben máskor a város közepén megölsz 10 katonát, azt utána úgy forgatják a drachmát a piacon, mintha semmi se történt volna. Dettó a játék vége felé a gear és a skillek miatt egy fél várost levágsz hiába jönnek, aztán nem látnak fél percig, és el van felejtve minden. Az egyik legalja a játéknak. Már játék legelején bemutatkozik ez, az 5-ös szintű fejvadásszal, mikor 1-2-es szinten pucér seggel mész küldetést csinálni, az meg ott mászkál folyton és kb. 1 hitel, miközben 2-3-at sérül. Agybaj... És hiába játszol történet módban, hogy azon legyen a fókusz; az enemyk zöme min. 2-3 szinttel magasabb, a 2. résznél már 12-esként 16+os mindenki; így kényleten vagy grindeolni a mellékszálakat, hogy legyen esélyed. A 9-es pack között van 3 16-os elite. Nekem nagyon unszimpatikus, hogy Alexios zsoldos, és egyszer ide nyal, egyszer oda. Ugyanabban a csatában mindkét kapura lősz. Bemész Athénnek segíteni, de azért szétfosztogatod a kincstárat, meg megölsz 20 katonát, 2 utcával arrébb meg veszed fel a questeket, mintha nem lenne holnap, és a kutyát nem érdekli mit csináltál, mert legalább segítesz is :D Előtte meg véletlen nekilovagolsz egy falusinak, azt vasvillára vesz a nép. A legjobb, hogy anyád vezette városban is fosztogatsz!?! Borzasztó idegesítő volt, hogy nem guggol le egyből a karakter ha nyomjuk a gombot, össze vissza csinálja. Az emberünk olyan helyen vár, ahová fizikailag fel se tudott volna menni. Aztán a 6. fejezettől, de főleg utána nagyon kifullad a történet is, unalmassá kezd válni. Demios harca elég röhej, a megmentése még inkább. Semmitmondó, hiányoznak az erős átvezetők, ránk dől egy fa azt kész. Egyből fél kontinenssel arrébb ébredünk, egy börtönben, ahová ráadásul beküldenek 2 katonát puszta kézzel, hogy megöljön, és megy a box :D. Szánalom. A Kultusz vezetőinek nagyrészénél nagyobb szintűek a csicskáik..., előbb ölöd le a főnököt, mint azokat. Nekem GodTier lett volna ez a rész is, ha nem mindkét oldal seggnyalója a karakter, hanem akkor igazi spártaiként a becsületünket állítjuk helyre, legyőzzük a Kultuszt, visszaszerezzük a családunkat, Daphnet, és van egy normális progress; de mondjuk, hogy így is elmegy.