Én megmondom őszintén, kicsit vegyes érzéseim vannak a játékkal kapcsolatosan. A játékra azért azért adtam azt az értékelést amit, mert inkább tetszett, mint nem tetszett.
Ami tetszett
Max karaktere nagyon szimpatikus
idő visszatekerés
Chloé és Max kapcsolata tulajdon képpen jól alakul
LIS hangulat, és zenék
Ami kevésbé
Túl komoly témához nyúltak hozzá, és pláne ahogyan........
A karakterek túl "egyformák"
A döntések hatása csalódás, és kevés is van belőlük
Arra sincs lehetősségünk hogy mely karaktert szeretnék jobban megismerni
Minden LIS játéknak véleményem szerint más-más előnyei és hátrányai voltak, de az első volt a legjobb, és ezzel sokan egyetértenének szerintem. Előző része a Double exposure. Nekem az közepéig kifejezetten tetszett, a második felét mintha elkapkodták volna, itt meg egy kicsit fordítva. Én megkérdőjeleztem. Itt még az is hiányzott, ha kapunk e-mailt, semmit nem reagálhatunk vissza, pl szeretnénk-e valakivel találkozni, vagy sem. Az idő visszatekerést több helyzetben is lehetett volna használni talán. Úgy is hogy az ne tegye a játékot feltétlen szerteágazübbá. Én értem hogy ebben a néhány órába nem tudtak volna olyan dolgokat bele préselni, hogy mindenki igényét kielégítsék maradéktalanul, de valamit másképpen kellett volna. Nagyobb lehetősséget kaphattak volna azok, akiknek érdekesebb lett volna a történésekről, illetve más dolgokról picit többet megtudniuk, tehát lehetett volna egy olyan hogy Chloevel tölött több idő vs kevesebb, de nagyobb tér a többi karakter megismeréséhez, vagy már a játék elején, vagy előző végén feltűnt volna Chloe? Az egyik másik probléma, Hogy a játék elején, választhatunk több előzményt is, hogy mi hogyan alakult, de a játékra még azok is nagyon minimális hatással vannak! Valószínűleg szándékosan született az a döntés a fejlesztők részéről, hogy a karakterek többsége legyen "szürke" de ez is vitatható, nem az a probléma, hogy a játék nem ad mindenre választ, a játék részben mintha már Alan Wake akarna lenni, ami annak viszonylag jól áll, de ennél kérdésesebb. Értem azt az elképzelést, hogy a készítők szándékosan akarhatták bemutatni azt, hogy nincsen mindig az életben biztos jó vagy biztos rossz döntés, meg mindenki más-más döntésekkel találkozik az életben, és elsőre nehéz megérteni a másikat, ha nem ismerjük annak okait stb....... ha még megjelenik néhány része, lehetne az, hogy az ember több mindent is megértene belőle, sőt, de úgy hogy folyamatosan több a kérdés, mint a válasz, mennyire tesz jót a sorozatnak? A LIS Reunion egy önálló játék, és én úgy tudom értékelni, nem úgy, hogy összekapcsolom a későbbi esetlegesen megjelenő részeivel. Felejtsük el azt, hogy ha sokkal hosszabb lett volna, ott van az, hogy ilyen hossz mellett, alig számítanak, a döntéseink, az én részemről, ez az egyik legfájóbb pont. Lehetett volna úgy belevinni több döntési lehetősséget is, hogy a későbbi jeleneteknek csak elenyésző része lett volna átírva, hanem akár csak egy-egy jelenet lett volna "választható" egy-egy más döntés hatására. Én elhiszem hogy a narratív játék készítés, nem egy könnyű műfaj, meg valószínűleg a fejlesztők sem értettek mindenben egyet egymással. Nem is azzal volt bajom, hogy Chloe és max visszatért, vagy hogy egyéb karakterek nem maradtak az előző részből. Játékhossz, mivel nem egy hosszú játék, sokat számított volna számomra, ha időnként dönthettünk volna arról, hogy mely karakter múltját, és egyéb dolgaira szeretnénk picivel több választ, és akkor nagyobb dillemábban lehettünk volna akkor is, amikor négy karakter közül kellett dönteni, hogy ki a nagyobb bűnős valamiben. Én nagyvonalakban leírtam, hogy összességében szerettem, a játékot. A játék végén is érdekes, hogy max időt is tud lassítani, miközben ő gyorsabban mozog, meg fényképekről eseményeket kivetíteni, hogy vissza sem megy az időben, de ezek mennyire voltak szükségesek, hogyan tett képességet max ezekre? A Double Exposure-nál is azt éreztem már, hogy negyedik fejezet túlságosan felkavarta az állóvízet. Remélem picit tudtam segíteni annak, aki még nem vette meg a játékot. Amit én érzek, a saját szemszögemből, az kb 6-7/10 (kinek mi mennyit nyom a latban) Nekem tényleg sokat jelentett volna az, ha nagyobb hatásai lettek volna, a döntéseinknek, és több opcionális lehetősséget kaptunk volna, pláne a játék rövídségét figyelembe véve. Ha lenne még játékmagazin, ahol a 90+% lenne a top játék, 80-90, a nagyon jó, de nem hibátlan/klasszikus, valahol 70-80% között adtam volna rá. Egy szerethető videojáték, de érdemben nem sok kiemelkedő dolgot tud mutatni, a műfajon belül, pláne ami a döntések hatását illeti, igen és ez nálam egy igen fontos szempont lett volna.
