A tematika miatt abszolút ajánlom.
Nagyon fontosnak tartom, hogy elmondjam, hogy a gyűjtögetés és kimaxolás aspektusa egészen unalmasra sikerült. Igazából "realisztikus" lett a maga módján, vagyis sok helyen kő egyszerű, ahogyan azt az őskor megköveteli.
Negatívum:
- Valójában a map design élhetetlen volt. Olyan vertikalitások vannak benne, amit fel sem tudok fogni. Akkora sziklafalak, és mellettük pedig indokolatlanul meredek emelekedők, amelyeken gyorsabb volt felfutni, mint 10 méterrel odébb 30 métert mászni a sziklafalon. Én esküszöm nem értem miért kellett ennyi hegyet belerakni. Ez így kellemetlen volt.
- Rengeteg állat van benne és rengeteg vadállat, amelyek általában meg akarnak ölni. Igazából ha közel mész a szelídek nagy részéhez, még azok is meg akarnak ölni. Szóval nem volt kellemes sétálgatni az erdőben. Inkább csak túl akartam esni a távolságokon minél gyorsabban.
Pozitívum:
- Jó a sztori, de erősen ősember mélységű. Ettől függetlenül beleillik a világába, a tematikába.
- Üdítő volt lándzsákat, vagy éppen köveket dobálni és csontbaltával nyomulni.
- Sokszor megvolt a hangulata az erdő mélységének.
- Jó volt, hogyha eldobtad a lándzsát, akkor össze tudtad szedni, ha nem törte el az állat, taposott rá, esett rá, ilyesmi. És menő volt, ahogy a vadászott állatokból kiálltak a lándzsák és íjjvesszők.
- Jó volt az a 4 legendás állatos vadászós misszió, ahol le kellett követni a nyomokat.
- Érdekesek voltak a frakciók:
1. Udam, a barlangi ősember: Őket esküszöm sajnáltam már a végére. Ők gyakorlatilag gyilkoltak, áldoztak folyamatosan, mert azt hitték, hogy az istenek elfordultak tőlük és azért betegek. Valójában annyira ősemberek voltak, hogy emberhúst ettek, ami miatt betegek lettek, de ezt nem értették. Egy egészen táplálékhiányos északi részről vándoroltak délnek és így akadtak konfliktusba az Izillákkal és a Wenjákkal. Akkoriban az időseket és az ellenfelet is sokszor megették. Ő náluk az ellenfél elfogyasztása azt jelentette, hogy a másik erejét magába szívta, holott betegek lettek tőle. Ők égő fej betegségnek hívták, amely módszeresen és lassan ölt, amire valamilyen úton-módon feldolgozott csont por volt a lassító szerük. Ezt egyébként rejtélyként meghagyja a játék a játékosra, hogy kiderítse, hogy valójában mi az oka a betegségnek. De rendesen sajnáltam, mert az aggressziójuk és a fékevesztett mammuth gyilkolásuk amiatt alakult ki, mert embert ettek és nem értették miért halnak meg. Ahh..... Főleg "Dah"-t sajnáltam, azt a mamlaszt nagyon megkedveltem a végére.
2. Izillák, a tűz urai: Érdekes volt látni, hogy miért félnek az Izillák Kratitól és miért ők a tüzek mesterei. Krati Batari fia volt, aki anyja kegyetlensége miatt lázadást szított, de az anyja leverte a lázadást és példát statuálva elégette a fiát. A fekete holttestéről vesszük le Krati maszkját, amitől az Izillák egyébként félnek. A maga módján meredek sztori. De ők a tűz mesterei és félik a napot, a napistent. Emiatt a Wenják vérét áldozzák. Földet művelnek és messze a legfejlettebb civilizáció az izilla. Némi közép-amerikai azték-maja vonalú inspirációjuk volt. Jó volt látni ezt a kontrasztot az Izillák, az Udam, valamint köztünk Wenják között.
3. Wenják, a körülötted élő táborlakók: Nekünk jellemtelenebb a törzsünk, de annál színesebben lettek kibontva a karaktereink. természetesen a maga ősemberes.... egyszerű módján.
- A gyűjtögető, aki füleket gyűjt, mert hallja a halott Wenják sikolyait. Elég beteg, de drámai történet.
- A sámán, akitől sokszor féltem inkább (meg undorodtam), mintsem elhittem volna, hogy valóban velünk van.
- A harcos, akit a családja megbosszulása hajtja.
- A vadász.... Azt imádtam, hogy mammuth lábnak hívott, mert hangosan sétáltam :D. (fonetikusan: mámákh fát-ih) Ez a kifejezés meg is fog maradni a fejemben. :) Az ő sztorija is szívbemarkoló, mert a végén elköszön és elmegy meghalni. (Mert egy idősebb nő már, ami amúgy nem látszik rajta, csak igazából a haja színén lehet észrevenni.)
- Na meg URKI a gondolkodó. :D :D :D Hát az az ember teh..... :D Mert kell egy hülye..... amiket az csinál teh.... Egy igazi kattant ősember... Gondolkodik és mindezt félelem nélkül teszi. Életösztöntelen. :D Ő majd repül.... aztán pofára esik egy baszott magas szikláról, bele a bozótba, szalmába és ott nyög. Aztán ő neki páncél kell, meg szagot akar a medvék ellen. ... Nyílván mindenki tudja, hogy hogy fog elsülni, de kivagyok rajta. :D A végén meg beköltözik a faluba.... én meg már fogtam a fejem, hogy óóó baszki. :D Óriási a fazon..... a magaaaa ősember módján.
Igazából ezeket muszáj voltam leírnom, még akkor is, ha spoileres, mert történetek. MErt ősemberek. Mert bele lehetett élni magadat abba, ahogyan ők éltek. Hogy igazság szerint nekik ezek voltak a fontos dolgok akkor..... Hogy legyen kis kunyhójuk és ételük, valamint a saját kis spirituális egyéniségüket át tudják adni a törzs felé.
Több lettem ettől a játéktól, nem kevesebb. DE óváintek mindenkit attól, hogy nekiálljon grindolni, mert arra alkalmatlan.......
